Állatvédelmi alaptörvény és büntető törvény

1998. évi XXVIII. törvény

az állatok védelméről és kíméletéről

Az Országgyűlés

- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,

- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,

- kifejezve azon szándékát, hogy Magyarország tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,

az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

 

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

 

1. § E törvény célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait.

A törvény hatálya

 

2. § E törvény hatálya kiterjed:

(1) a) a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra;

b)3 a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a diagnosztikai vizsgálat és az oltóanyag-termelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt állatokra, a géntechnológiával módosított gerinces állatokra, valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció céljából tartott állatokra;

c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;

d)4 a pásztorebekre, az őrző-, védő-, mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő és terápiás kutyákra;

e) a vadászatra alkalmazott állatokra, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik;

f) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;

g)5 a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a közfeladatokat ellátó őrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatokra;

h) a kedvtelésből tartott állatokra;

i) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire (kóborállat), az állatkertekben, a vadaskertekben és a vadasparkokban élő (tenyésző) állatokra, továbbá a vadon élő fajok bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem rendelkezik.

 

(2)6 E törvénynek az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezéseit a vadon élő állatokra is alkalmazni kell. A halászható, horgászható halfajokra és a természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatokra jogszabály eltérő rendelkezéseket is megállapíthat. E törvény rendelkezéseit a vadászható állatfajok tekintetében a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben szereplő eltérésekkel kell alkalmazni.

 

Alapfogalmak

 

3. § E törvény alkalmazásában:

1.7 állattartó: az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli;

2. állat károsítása: az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása;

3.8 állatkert: olyan állandó létesítmény, ahol az állatokat évente hét vagy annál több napon keresztül a nagyközönség részére történő bemutatás céljából tartják; nem minősül állatkertnek a cirkuszi menazséria és az állatkereskedés;

4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;

5. állatpanzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja állat meghatározott időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek biztonságáért;

6.9 állatmenhely: az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állatok kivételével a gazdátlan állatok ideiglenes vagy állandó, ellenszolgáltatás nélkül történő elhelyezésének céljából működtetett intézmény;

7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai, élettani vagy pszichikai állapotának megváltoztatása;

8. jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet);

9.10 állatkísérlet: állat kísérleti, oktatási vagy egyéb tudományos célból való felhasználása, amely az állatnak a helyes állatorvosi gyakorlat szerint kivitelezett tűszúrás által okozottal egyenértékű vagy annál magasabb szintű fájdalmat, szenvedést, kínt vagy maradandó károsodást okozhat, beleértve bármely olyan tevékenységet, amely állat születését - beleértve a kikelést - eredményezi ilyen körülmények közé, valamint az ilyen állapotot eredményező géntechnológiailag módosított fajtavonalak létrehozását és fenntartását; az állat ilyen felhasználása akkor is kísérletnek minősül, ha a fájdalom, szenvedés, kín vagy maradandó károsodás kiküszöbölése céljából érzéstelenítést, fájdalomcsillapítást vagy egyéb módszert sikeresen alkalmaznak; nem minősül állatkísérletnek a nem kísérleti jellegű, mezőgazdasági vagy állatorvosi tevékenység, illetve az állatok leölésének vagy megjelölésének a természettudományok által elfogadott korszerű, kevéssé fájdalmasnak tartott módszereinek alkalmazása, valamint az állatnak kizárólag a szervei vagy szövetei felhasználása céljából történő leölése;

10.11 állat életének megengedett módon való kioltása: az állat életének a legkisebb szenvedés okozásával, valamint a faj adottságainak figyelembevételével történő szakszerű és gyors kioltása;

11.12 cirkuszi menazséria: olyan, állatok tartására szolgáló létesítmény, amelyet cirkuszi előadásra, mutatványra betanított, illetve betanítandó állatokból álló állatsereglet tartására létesítettek, illetve tartanak fenn, és amely az állatok tartására a jogszabályi és a hatósági előírásoknak megfelelő létesítménnyel, berendezésekkel és eszközökkel, továbbá az állatok ellátására, betanítására, felügyeletére az ilyen előírásoknak megfelelő szakszemélyzettel rendelkezik;

12.13 állat kábítása: minden olyan szándékos eljárás, amelynek alkalmazása a tudat és az érzékelés fájdalom nélkül történő elvesztését okozza, beleértve a közvetlen halált okozó eljárásokat is;

13.14 beszállító: a tenyésztők kivételével bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki kísérletben való felhasználás céljából, vagy szervek vagy szövetek tudományos célú felhasználása céljából állatot szállít.

 

II. Fejezet

AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

Az állat tartásának általános szabályai

 

4. § (1) Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára, nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt jelentő, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.

(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat igényeinek megfelelő rendszeres, de legalább napi egyszeri ellenőrzéséről.

 

5. § (1)15 Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.

(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás lehetőségét.

(3)16 A szabadban tartott állatok számára - azok természetes viselkedését is figyelembe véve - biztosítani kell olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok veszély esetén, valamint az időjárás káros hatásaival és az egészségre ártalmas hatásokkal szemben védelmet találnak.

(4)17 Az állandóan zárt körülmények között tartott állat számára az állattartó köteles az állat szükségleteihez igazodó, megfelelő mozgásteret biztosítani.

(5)18 A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása, szállítása és életének kioltása során előnyben kell részesíteni az állatkímélő technológiákat.

(6)19 A kedvtelésből tartott állat ürülékét az állattartó a közterületről köteles eltávolítani.

Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma

 

Részletesen lentebb található.

Beavatkozás az állaton

 

9. § (1)28 Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel, illetve az állattartók körében szokásos beavatkozás esetében csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet.

(2) Beavatkozás érzéstelenítés nélkül csak akkor végezhető, ha az érzéstelenítés, illetőleg az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszon céljából tartott állaton érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozásokról külön jogszabály rendelkezik.

(3)29

 

10. §30 (1) Az állaton minden olyan beavatkozást el kell végezni, amelynek elmulasztása az állat fájdalmát, szenvedését idézi elő, az állatnak sérülést okoz, vagy az állat károsodásához vezet.

(2) Az állaton küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás, valamint e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott további beavatkozás kivételével - nem végezhető.

(3) Az állat megjelölésénél az állat számára a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.

Az állat életének kioltása

 

11. §31 (1) Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek felszámolása, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás, valamint közegészségügyi veszély elhárítása. Eb és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek, továbbá tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása.

(2) Tilos macska vagy eb prémjét, valamint az ilyen prémet tartalmazó terméket forgalomba hozni, értékesítés céljából tartani, értékesítésre felajánlani vagy terjeszteni, vagy azt az ország területére behozni, illetve onnan kivinni, kivéve, ha az valamely közösségi jogi aktus alapján oktatási vagy preparálási célból engedélyezett.

 

12. § (1) Az állat életének kioltása - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.

(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.

(3)32 Jogszabály rendelkezik az állati élet olyan módon történő kioltásáról, amelynél az előzetes kábítás nem kötelező.

 

 

 

 

A következő fejezetek, illetve azokon belüli szabályok részletesebben az 1998. évi XXVIII. törvényben, vagy a https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99800028.TV forrásoldalon megtekinthetők:

 

III. fejezet: EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI 

                       - a vágóállat tartása és kímélete

                       - a szőrméjükért tenyésztett fajok tartása 

                       - a veszélyes állatfajok egyedeinek tartása

                       - eb által okozott fizikai sérülés, eb veszélyesnek minősítése és a veszélyes eb tartása

                       - az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatokkal kapcsolatos tilalmak  

 

IV. fejezet: A KÍSÉRLETI, OKTATÁSI VAGY EGYÉB TUDOMÁNYOS CÉLLAL TARTOTT ÁLLATOKRA VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK

                       - az állatkísérlet végzésének általános szabályai  

                       - az állatkísérletek engedélyezése

                       

V.fejezet: AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA

 

VI. fejezet: AZ ÁLLATKERT, A CIRKUSZI MENAZSÉRIA ÉS A KEDVTELÉSBŐL TARTOTT ÁLLATOK KERESKEDÉSÉNEK LÉTESÍTÉSÉRE ÉS FENNTARTÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

                      

VII. fejezet: AZ ÁLLATPANZIÓ ÉS ÁLLATMENHELY LÉTESÍTÉSÉNEK ÉS FENNTARTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

 

VIII. fejezet: AZ ÁLLATVÉDELMI FELADATOK PÉNZÜGYI FEDEZETE, AZ EBNYILVÁNTARTÁS, AZ EBRENDÉSZETI HOZZÁJÁRULÁS, AZ ÁLLATVÉDELMI BÍRSÁG

 

IX. fejezet: AZ ÁLLATVÉDELMI OKTATÁS

 

X. fejezet: AZ ÜGYÉSZ SZEREPE AZ ÁLLATVÉDELEMBEN

 

XI. fejezet: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

 

Az 1998. évi XXVIII. törvény  az állatok védelméről és kíméletéről gyűjtését végezte: Eckert Szonja 9.B

 

 

Az állatkínzás büntetőjogi szabályozása hazánkban

Az Ávtv. II. fejezetében, az állat védelmének általános szabályai között helyezte el a jogalkotó az állat kíméletére és az állatkínzás tilalmára vonatkozó szabályokat.Az állatvédelmi törvény általánosjelleggel tilalmazza az állatok kínzását. Az állatkínzásfogalmát a törvény az alapfogalmak körében úgy határozza meg, mint az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazását, vagy olyan hatást eredményező beavatkozást, bánásmódot, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozását, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat. Az állatkínzás fogalmába tartozik továbbá az öröklődő betegségben szenvedő– nem kísérleti célra szánt – állategyed tenyésztése, szaporítása.Az állatkínzás fogalmának definiálásánál elég határozatlanul fogalmaz a törvény, amikor úgy rendelkezik, hogy az állat szükségtelen bántalmazását kell alatta érteni. Azt,hogy mikor szükséges vagy szükségtelen az állat bántalmazása, nehezen lehet megállapítani, hiszen nagyon sok tényezőtől függ. A közigazgatási szervek és a bíróságok sem rendelkeznek az ilyen kérdésekben való egyértelmű állásfoglaláshoz szükséges szakértelemmel. A fogalmi meghatározáson túlmenően ezért egy példálózó felsorolást is tartalmaz a törvény az állatkínzás leggyakoribb eseteivel.
Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhetőfájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen az állatot nem szabad:
- kínozni,
- emberre vagy állatra uszítani, illetőleg állatviadalra idomítani,
- kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerűtáplálás esetét,
-a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni,
-a teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni,
- természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
Gyűjtötte: Kiss Anett 9.B
 
Mayer Levente Készítette:

A főbb módosítás az volt, hogy az állatkínzás kategóriájából leválasztotta az orvvadászat és orvhalászat tényállásait, és külön szabályozta azokat.  A „tiltott állatviadal szervezése” tényállás is lényegében változatlanul maradt a most hatályos Btk.-ban.

Háttérjogszabályként az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) szolgál, mely a törvényi tényállás tartalma szempontjából értelmezési segédletként szolgál. Az Ávt. 6. § (1) bekezdése szerint az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni; így különösen az állatot nem szabad kínozni, emberre, vagy állatra uszítani, kíméletét nem biztosító módon mozgatni, teljesítőképességét felismerhetően meghaladó teljesítményre kényszeríteni stb.

Az állat élete ugyan meghatározott okokból, indokolt esetben kioltható. Elfogadható oknak, körülménynek minősül a törvény szerint különösen az élelmezési cél vágóállat esetében, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, illetve sérülés, a fertőző betegségek felszámolása, valamint az azok ellen való védekezés, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás, valamint közegészségügyi veszély elhárítása. Eb és macska tekintetében azonban az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, sőt tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása.

A Btk.-ban szereplő büntetőjogi védelem lényegesen szűkebb körű, csak az Átv.-ben tiltott magatartások legdurvább eseteire vonatkozik.

Jogi tényállás:

 Btk. 244. § (1) bekezdése szerint: „Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás

a) az állatnak különös szenvedést okoz, vagy

b) több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Elkövetői kör: Az (1) bekezdés a) pontja esetében a bűncselekményt tettesként, részesként bárki elkövetheti, az is tettes lehet például, aki engedély nélküli állatkísérleteket végez, illetve az engedélyben foglaltaktól eltérően végzi, vagy állatorvosi végzettséghez kötött tevékenységet jogosulatlanul végez. Az (1) bekezdés b) pontja esetén viszont - a birtokviszonyra utalásból következően - az elkövető csak az állattartó (tulajdonos vagy használó stb.) lehet.

Az „elkövetési tárgy” (nevezzük inkább áldozatnak) a gerinces állat lehet, az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig az állattartó nem gerinces veszélyes állata (pl. skorpió, bizonyos pókfajták) is lehet.

Elkövetési magatartások:

  • bántalmazás: Általában bántalmazásnak minősíthető minden erőszakos ráhatás a gerinces állatra, még akkor is, ha közvetlenül a testi épségét nem sérti. A bántalmazás körébe tartozik például: a kínzás, emberre vagy állatra uszítás, illetőleg állatviadalra idomítás, kíméletet nem biztosító módon mozgatás és szállítás, elhelyezés, természetellenes és önpusztító tevékenységhez szoktatás stb..  A joggyakorlat nem minden testi vagy lelki bántalmazást tekint azonban állatkínzásnak, például a nevelés, idomítás céljából történő fizikai ráhatást nem bünteti (már amennyiben ez nem alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére). A bántalmazás "indokolatlan" voltának a megítélése bírói mérlegelés kérdése szokott lenni. Nem tekinthető indokolatlannak például az állat bántalmazása, ha támadás elhárítása érdekében történik. Nem vonható az indokolatlanság fogalomkörébe az állatkísérletek szabályozott rendje szerinti beavatkozás sem.
  • olyan bánásmód alkalmazása, mely alkalmas maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozni az állatnak
  • az állat elűzése, elhagyása, kitétele: Az állatok kiszolgáltatott helyzete mellett, a magára hagyott állat által okozható veszélyhelyzet megelőzése is a cél ezen elkövetési magatartás törvénybe iktatásával.  A "kitesz" elkövetési fordulat alá tartozhat minden olyan magatartás, amikor az állattartó az állat birtoklásával, gondozásával, felügyeletével szándékosan felhagy, az állatot sorsára hagyja, vagy megszokott környezetét megszünteti.

Fenti elkövetési magatartások vétséget valósítanak meg, melynek büntetési tétele akár 2 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Súlyosbító tényező, és már bűntetti kategória, ha valaki az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. Idetartoznak a lényegesen nagyobb szenvedést okozó, brutalitással okozott cselekmények. A súlyosabb megítélést igényli az is, hogy az elkövető társadalomra veszélyessége jóval nagyobbnak tekinthető, ha cselekményét úgy hajtja végre, hogy az állatnak különös szenvedést okoz. A több állaton legalább kettőt kell érteni a joggyakorlat szerint. Ezen súlyosabb esetekben akár 3 évig terjedő szabadságvesztésselis büntethető az elkövető.

 

Orvvadászat:

A törvény a korábbi Btk.-tól eltérően, az állatkínzás tényállásából kiemelve új tényállásként kezeli az orvvadászatot. Itt lényeges háttérjogszabály a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: VVtv.). Ezen törvény szerint a vadászat a vadnak az e törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral és engedélyezett módon vadász által, vadászterületen történő elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenység.

Jogi tényállás:

„Btk. 245. § Aki

a) vadászterületen vadászatra való jogosultság nélkül, illetve idegen vadászterületen vadászként engedély nélkül vad elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

b) külön jogszabályban meghatározott, a vadfaj valamennyi egyedére kiterjedő vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejti vagy fogja el,

c) külön jogszabályban meghatározott tiltott vadászati eszközzel, tiltott vadászati módon vagy kíméleti területen vad, illetve fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A törvény három különböző elkövetési magatartást rendel bűntettként büntetni:

  • Az a) pont a „klasszikus orvvadászatot” bünteti, amikor a vad elejtésére (elfogására) az elkövető részéről még nem került sor, de a magatartása erre irányul. A második elkövetési fordulat esetén a tettes vadászati jogosultsággal rendelkezik (vadászról van szó), de nem a saját, hanem idegen vadászterületen végez vad elejtésére, elfogására irányuló tevékenységet, mégpedig jogosulatlanul, tehát anélkül, hogy erre bérvadászként vagy vendégvadászként engedélye lenne (belső orvvadász).
  • A tényállás b) pontja a tiltott vad elejtését, elfogását rendeli büntetni. Így büntetendő az a magatartás, amikor vadászati tilalmi idő hatálya alá eső vadfaj egyedét ejtik vagy fogják el.
  • A c.) pont szerinti alakzatot az követi el – aki külön jogszabályban meghatározott - tiltott vadászati eszközzel, vagy tiltott vadászati módon, illetve kíméleti területen fokozottan védett vad, avagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenységet végez. (A külön jogszabály alapvetően a VVtv. és végrehajtására vonatkozó 7/2010. (II. 2.) FVM. rendelet.) Tiltott vadászati eszköz vagy mód pl. a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző, a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz, gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver, a hurok, a horog, a verem stb.

Mindhárom magatartás büntetési tétele akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Nem kizárt az orvvadászat halmazatban való megállapítása az állatkínzással sem. Erre akkor kerülhet sor, ha az állat elfogása, elejtése az állatnak különös szenvedést okoz, ilyenkor az állatkínzás minősített esete valósul meg (pl. az olyan vadcsapda alkalmazása, amelybe belekerülve az állat a kimúlása előtt megsebzetten, hosszú időn keresztül vergődik).

 

Tiltott állatviadal szervezése

A tiltott állatviadal szervezésének áldozata lehet minden gerinces állat, függetlenül attól, hogy háziasított vagy vadon élő állatról van-e szó, illetve, hogy az állat veszélyes állatnak minősül-e vagy sem.

Jogi tényállás:

"Btk. 247. § (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A bűncselekménynek két alakzata van:

Az (1) bekezdésben, bűntettként szabályozott alakzat elkövetési magatartásai: az állatviadal szervezése, tartása, állatviadalra fogadás szervezése vagy arra fogadás kötése. A büntetési tétele ezen esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

 A (2) bekezdés a célzatos magatartásokat bünteti. Akkor büntetendő a magatartás, ha az elkövetési magatartások kifejtése, azaz a gerinces állat megszerzése, tartása, tenyésztése, kiképzése, idomítása vagy forgalmazása, állatviadal céljából történő felhasználása végett történik. Ennek megvalósulása esetén az elkövető 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.